agydaganat.hu

Sugársebészeti beavatkozásokat döntően két típusú besugárzó készülékkel végeznek, Gamma-késsel (Gamma-knife, röviden GK) vagy lineáris gyorsítóval (Linear Accelerator, LINAC).

A Gamma-kés egy speciálisan idegsebészeti célra tervezett besugárzóeszköz, melynek kifejlesztése Dr. Lars Leksell, svéd idegsebész nevéhez köthető. Az első Gamma-kést 1967-ben állították üzembe Stockholmban. Az eredeti Gamma-kés nem más, mint 201 db kobalt sugárforrás, melyek egy nyitott gömbfelszín mentén vannak rögzítve. A sugárforrások által kibocsátott gamma sugárnyalábok a gömb középpontjában találkoznak, így az itt, a centrumban  leadott sugárdózis nagyon magas, míg a gömb egyéb területein igen alacsony marad. Amennyiben a beteg fejét a gömbben úgy helyezzük el, hogy a kezelendő daganat a gömb középpontjába kerüljön, kezelés során a daganatra nagydózisú pontbesugárzás adható, úgy hogy a környező agyállomány csak minimális sugárterhelést kapjon. A beteg fejének megfelelő elhelyezését  és a célzást  sztereotaxiás keret biztosítja.  A klasszikus Gamma-kés sugárforrásai rögzítettek, nem mozognak, így a rendszer mechanikai pontossága nagyon magas. Mivel a sugárforrás maga a kobalt izotóp, melynek természetes folyamatos bomlása biztosítja a gamma sugárzást, a Gamma-kés a kobalt ágyúkhoz hasonlóan nem kikapcsolható, csak a elreteszelhető. A Gamma-kést 1967 óta folyamatosan fejlesztették: számítógépes besugárzás tervezés, automata betegpozicionálás, de a kezelési elv lényege azóta nem válozott. A márkavédett svéd tervezésű Gamma-kés mellett újabb Gamma-kés elven alapuló besugárzó rendszerek is kifejlesztésre kerültek, amelyek kevesebb kobalt forrást használnak, és ezek elforgatásával érik el, szimulálják a több irányból való besugárzást (Rotating Gamma). Magyarországon egy Gamma  sugársebészeti centrum működik Debrecenben,  ahol ilyen Rotating Gamma készülék került telepítésre 2006-ban.

A klasszikus kobalt besugárzó csak egy adott energiájú, relatíve alacsony energiájú  gamma sugárzás kibocsátására volt képes, ezért a sugárterápia fejlődésével új modern besugárzó rendszerek kifejlesztésére került sor, elsősorban az általános onkológia-sugárterápia igényeinek megfelelően. Manapság az onkológiai betegek túlnyomó részét már nem kobalt besugárzókkal (kobalt-ágyúkkal), hanem lineáris gyorsítókkal kezelik. A lineáris gyorsító egy olyan besugárzó készülék, melyen egy mesterségesen létrehozott elektronnyaláb elektronjait gyorsítjuk fel kívánt erősségre, majd az elektron nyalábot a fémötvözetbe ütköztetve fékezzük le. Az elektron fékezés közben leadott energiája, minf fékezési gamma sugárzás hagyja el a berendezést. Mivel az elektronok gyorsítása szabályozható, igy szabályozható a kilépő sugár erőssége is, hiszen más erősségű, másképp elnyelődő sugárzás lehet szükséges kismedencei, mélyen fekvő, vagy akár felszínesen elhelyezkedő szervek (pl. emlő)  kezelése során. A lináeris gyorsító a kobalt izotóppal  ellentétben, csak akkor sugároz, és olyan erősséggel, amikor bekapcsolt állapotban van, és ahogy beállítják.

A gyorsítók elterjedésével párhuzamosan kifejlesztették a lináris gyorsítóra adaptált idegsebészeti sztereotaxiás besugárzó rendszereket. Mivel a lineáris gyorsítón csak egy sugárforrás van, így a Gamma-késéhez hasonló sugáreloszlást csak úgy jöhet létre, ha a sugárforrás a kezelés közben folyamatosan mozog. A kezelés elve itt is hasonló, sztereotaxiás kerettel az elforduló sugárforrás által leírt ív középpontjába helyezzük a kezelendő daganatot, igy a sok irányból, ún. besugárzó ívek mentén egymás után leadott sugárnyalábok ebben a pontban keresztezik egymást, tehát az itt leadott sugárdózis nagyon magas, míg egyebütt, nagyon alacsony marad. Gyakorlatilag ugyanaz a dózis eloszlás létrehozható, mint Gamma-késsel. Magyarországon több centrumban is működik LINACr-ra adaptált sztereotaxiás sugársebészeti rendszer. Az első ilyen rendszer, Budapesten az Országos idegsebészeti Tudományos Intézettel együttműködésben az Országos Onkológiai Intézetben kezdte meg működést 1992-ben, az rendszer kialakítása idegsebészeti  oldalról Dr. Fedorcsák Imrének köszönhető.

A fenti leírásokból látható, hogy ugyanaz a fajta kezelés létrehozható mindkét készülékkel. Ennek megfelelően  a klinikai indikációk az esetek 90-95%-ban teljesen átfednek. Bár nem akarok állást foglalni egyik rendszer mellett sem, mindkét készüléktípus mellett felhozhatók érvek:

Gamma-kés: Idegsebészeti célra kifejlesztett eszköz, általában idegsebészetek mellé telepítve, a gépídő teljesen idegsebészeti betegkre fordítható, viszont csak sugársebészeti célra használható. Mivel a klasszikus Gamma-kés sugárforrásai nem mozognak, így a mechanikai pontosság kissé meghaladja a mozgó rendszerekét (LINAC), de az újabb, ún Rotating Gamma rendszerek már szintén mozgó sugárforrásokat alkalmaznak, így ezek esetében ez az előny virtuális.

LINAC: Mivel általános onkológiában-sugárterápiában használt berendezés, általában onkológiai-sugárterápiás osztályon kerül telepítésre. Mindenféle szerv és daganat sugárterápiájára alkalmas és emellett használható idegsebészeti-sugársebészeti célra is, de a sugársebészeti gépidőt mindig az általános onkológiai  betegek kezelésére szánt időn túl, egyeztetéssel lehet megszervezni. Lineáris gyorsítóval  természetesen végezhetőek az agydaganatok műtét utáni adjuváns, frakcionált sugárkezelések illetve teljes agybesugárzás is, amire a Gamma-kés nem alkalmas.